Budapest

Berlin: hipszterek a gyűlölet középpontjában

Article published on May 14, 2013
Article published on May 14, 2013

Berlin újra megszállás alá került. A várost elfoglaló idegeneket ezúttal egy egyre csak gyarapodó társadalmi csoport jelenti. 

A hipszterek nemcsak irtózatot váltottak ki az őslakos „berliniekből”, de újra élesztették az elfeledett élvezeteket is bizonyos szélsőséges körökben. Az irány Neukölln, a német főváros menő negyede, amely egy irányzat megóvása és a betolakodókkal szembeni ellenállás között egyensúlyozik.

A bejárati ajtó fölé nagy betűkkel felfirkált üzenet áll: „Do not fuck with us”. Balra egy rosszul felakasztott görög zászló lóg egy porlepte doboz fölött. Jobbra anarchista matricákkal teleragasztott, elhomályosított ablakok. A dohányzó helyiségben a vendégek gyertyafény mellett kártyáznak, miközben egy részeges alak támolyog egy „Occupy Neukölln” feliratú plakát közelében. Üdvözlet az igazi Neuköllnben, Matthias Merkle kocsmájában, a Szabad Neuköllnben(„Freies Neukölln”).

Az ördög Zara-t visel

A kocsma az ellenállás legsötétebb óráira emlékeztet, mivel azon kevés föld alatti erődítmények közé tartozik a város ezen részén, amelyek szembeszálltak a bajuszos kamaszok inváziójával. A szójatejet és avokádós szendvicseket áruló kávézókkal körülvéve, a kocsma 42 éves menedzsere úgy döntött, hogy bosszút áll a fiatalokon: megosztotta videóját, amelyben „biciklis hipszterek” nyomába ered, hogy sértegesse őket. Jóllehet a videó már az obszcenitással határos, Matthias csípős humora nem teljesen időszerűtlen a német fővárosban, ahol a hipszter ellenes aktivisták is egyre tevékenyebbek. Neuköllnben és Kreuzbergben (Berlin déli részének negyedei), az elmúlt három hónapban a ’hip’-ként számon tartott kávézók és boltok tucatjai ellen intéztek támadást tojásokkal, kövekkel vagy festéksprayjel. Az egyik ház falán egy betörött ablak mellett graffitik hirdetik a támadók üzeneteit: „Most a turistáknak jobb, ha nem mozdulnak”; „Fucking artists”.

„A hipszterekkel szemben érzett gyűlölet általános nézetté vált Berlinben” – magyarázza Janek Korsky. A Bravariából származó harminc éves szociális munkás minden bizonnyal a legerősebb ellenlábasa lett Merkle és bandája ravasz szellemeskedéseinek. 2010-ben néhány kommunista barátjával létrehozták a nevezetes Hipster Antifa Neukölln szervezetet. Az elnevezés egy csoportot takar, akik célul tűzték ki, hogy felveszik a harcot a hipszter ellenes fasizmussal Neuköllnben. Leborotvált fejével és melegítő felsőjében Janek azonban távol áll attól, hogy hipszternek nézzen ki. „Csak azért döntöttünk emellett a név mellett, hogy bosszantsuk vele azokat, akik túl messzire mennek” – magyarázza. Azok alatt Janek a vele, paradox módon, azonos politikai nézeten – szélső baloldalin -  álló személyekre utal, akiknek az akciói miatt nem hajlandó többé senkinek kiadni saját fényképét vagy életrajzi adatait. „Néha tényleg veszélyesek tudnak lenni. Baloldalinak állítják be magukat, de olyan erőszakos tetteket követnek el, amik már rasszistának tekinthetők”.

Janek szerint a vita messze túlmutat a dzsentrifikáció elméleti problémáján, és sokkal inkább a valós társadalmi kérdésekről szól. „Az anarchisták és a kommunisták látták a művészi elköteleződésnek és az avantgárd aktivizmusnak a megnyilvánulásait az olyan területeken, mint Neukölln. Manapság a hipszterek váltották fel ezeket a házfoglalókat. Ők viszont már nem törődnek a politikai kockázattal. Az egyedüli dolog, ami egy hipsztert mindennél jobban érdekel, az önmaga”. Ez a fajta hipszter-allergia távolra elér a rosszindulattal teli weboldalakon és tumblr blogokon keresztül. Másrészről ugyanez a társadalmi csoport képezte egy amerikai professzor 2010-es tanulmányának tárgyát, ami What Was The Hipster? A Sociological Investigation címmel jelent meg. Mark Greif úgy véli, a probléma megértéséhez a francia szociológus, Bourdiue munkájának (Distinction: A Social Critique of the Judgement of Taste, 1984) ismerete is szükséges. Ez alapján azt is mondhatnánk, hogy a hipszterek szeretete vagy utálata mindenek előtt ízlés kérdése. Azonban jobb észben tartani, hogy ha már az ízlés kérdéséről beszélünk, inkább a „nem tetszik” mint a „nem jó” kifejezést kellene használnunk.

A fejlődés irányítása

Mindenesetre, ezen a véleményen van három fiatal hipszter is, akik feltöltöttek egy három perces videót abban a reményben, hogy ezzel őszinte jellemzést adhatnak a „berlini hipszterről”. Maya, Joel és Jan, egyenként 19, 21, és 22 évesek, Kreuzberg egyik hip kávézójában ülnek. Az asztalon sodort cigaretta csomagok hevernek. A trió egy pohár frissen facsart narancsleven osztozik. A szűk ceruzafarmerek pazar bősége, a kockás ingek és vászon táskák uralják a terepet.

„Szerettük volna felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a generációnkban nagyobb a késztetés a kreativitásra, és egy olyan életmód követésére, ami a művészet kifinomultabbá tételét tűzi ki célul”, mondja Maya, akinek az az álma, hogy egy progresszív rock bandát alapít. „Figyelemmel kísérjük azt a vitát is, ami Berlinben a hipszterek körül alakult ki, és arra a következtetésre jutottunk, hogy néha túl komolyan veszik a dolgot”, folytatja Jan, egy magas szőke, akinek már a tincsei rögtön elárulják társadalmi identitását. „Számomra a hipszterek a változás jelei”, teszi hozzá Joel. „Az emberek sértve érzik magukat attól, hogy ezt a fejlődést már nem tudják irányítani”.

Szóval így állunk. De továbbra is marad egy kérdés. Miért Berlin vonzza magához Európa összes gyűlöletét a hipszterekkel szemben? A főváros keleti részén található amerikai burritó étteremben talán megkaphatjuk a választ. A háttérben szóló halk zene ellenére Nate Blanchard szónokiasan magyaráz két falat között. „Ugyan már, nem ez az első alkalom a történelemben, amikor a fiatalok valami újjal próbálnak azonosulni! A probléma az, hogy túl nagy a fejhajtás Berlin körül, és a városba betörtek a hipszterek”.

Nate egy amerikai próféta. Tavaly elhatározta, hogy elhagyja Californiát, és letelepedik Németországban, hogy kihasználja mindazokat az előnyöket, amiket a főváros nyújthat: alacsony bérleti díj, remek koncertek és hatalmas partik. Most, 22 évesen, az American Apparel menedzsere, és arra a kérdésre, hogy hipszternek tartja magát csak annyit válaszol: „Természetesen”. Nem igazán érdekli, „a vita csak forró levegő”, mondja. A valóságban ez a fajta közönyös nemtörődömség ritka Berlinben. Semmi értelme nem lenne feltenni ugyanezt a kérdést Neukölln utcáin, senki nem vallaná magát hipszternek. A kifejezés még mindig túl pejoratív. Máskülönben is, ha valami jellemzi a hipsztereket – itt vagy bárhol másutt – az az, hogy nem ismerik el, hogy azok lennének.

Akárhogy is legyen, tartozz bármelyik táborba, egy dolgot jobb, ha észben tartasz: a hipszter jövedelmező. Számtalan eseményt rendeznek a generáció legtöbbet gúnyolt fiataljaira építve. A hipszter olimpia több, mint 6000 látogatót vonzott júliusban, és kiinduló pontot adott a pszeudo fesztiválok népszerűsítéséhez is, amikkel az online hírnév fellendítését célozták meg(a „hipszter” egyike a legkeresettebb kifejezéseknek a google-n). Igen, a hipszterek utálata kellemes időtöltésnek számít Berlinben. A város teljes területe pedig továbbra is a sokasodó csoport megszállása alatt marad. Nos, majdnem a teljes terület. Egy kocsma továbbra is ellenáll a megszállóknak. Még akkor is, ha az élet nem mindig könnyű. Miután többszöri megkeresésre sem volt hajlandó interjút adni, Matthias Merkle, a legenda szerint, egy kertbe vonult vissza valahol a városban, hogy egy biozöldséges parcellát gondozzon. Kibaszott dzsentrifikáció.

videó: Polyeyed Phantom