Budapest

A kulturális szféra tiltakozása a művészet szabadságáért

Article published on Dec. 27, 2012
Article published on Dec. 27, 2012

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) novemberben úgy határozott, hogy 2013. január 1-jétől a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tulajdonába helyezi a Műcsarnok épületét és szakmai felügyelettel bízza meg a köztestületet a kortárs kiállítóhely programjai felett.

A döntés okozta első döbbenetet hamarosan újabbak követték, amikor nyilvánosságra kerültek Fekete György, az MMA elnökének nyilatkozatai és a kortárs művészet megreformálására szőtt tervei. A kulturális szférát érintő intézkedések korábban csupán néhány eredménytelen petíciót és indulatos hangvételű cikket váltottak ki az érintettekből. Most viszont úgy tűnik, elérkezett a cselekvés ideje.

November elején nyílt Másik Magyarország címmel Bukta Imre tematikus kiállítása a Műcsarnokban. A tárlat népszerűsítésére az intézmény a bejárati lépcső fölé magasodó oszlopok között óriásplakátokat feszített ki, amelyeken a művész vezetéknevének betűi olvashatóak: Bukta. Ekkor még senki nem gondolta, hogy a figyelemfelhívó plakát nemcsak az aktuális kiállítás reklámkampányának részét képezi majd, hanem az intézmény sorsát is sommásan összegzi. Az EMMI novemberi határozatának értelmében ugyanis a Műcsarnokot a kiállítóhely igazgatója valóban elbukta. A minisztériumi döntés alapján az ingatlan tulajdonosa január elsejétől a Magyar Művészeti Akadémia lesz, aki bár az intézményt irányító Műcsarnok Nonprofit Kft. tulajdonjogát nem szerezte meg, egyetértési jogot kapott a szakmai programok szervezésében. Ennek értelmében a Műcsarnok mindenkori igazgatója köteles a MMA-val egyeztetni minden művészeti esemény előtt, és azok megvalósítása csak a testület jóváhagyásával történhet meg.

A döntést követően a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) Magyar Tagozata tiltakozó levelet adott ki egyet nem értésének kifejezésére, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy az intézmény átadása a MMA-nak a “szalonművészet” visszatérésének veszélyével fenyegethet. Pár nap múlva a Műcsarnok igazgatójának, Gulyás Gábornak jelent meg sajtóközleménye. A vezető – mivel nem látta az új működési rendben biztosítottnak szuverenitását – erkölcsi kötelességének érezte, hogy lemondjon pozíciójáról. Az 1992-ben alapított, 2011-től köztestületként működő MMA erősen konzervatív szemléletmódja mellett az együttműködést megkérdőjelezte Fekete György korábbi kijelentése is, amelyben Gulyás legutóbbi kiállítását, a Mi a magyar? című tárlatot a „nemzeti blaszfémia” megnyilvánulásának nevezte. November 30-án az Index.hu újságíróinak adott videóinterjújában Fekete nyilvánvalóvá tette, hogy a korábbi igazgató programjától gyökeresen eltérő művészeti projekteket kíván megvalósítani az intézményben. Úgy vélekedett, hogy egy állami intézményben nincs helye a kritikai hangvételű műveknek, ahogy olyan istengyalázó tárlatoknak sem, amilyen a volt igazgató korábbi, a debreceni Modemben rendezett Messiások című kiállítása volt. Az átláthatóságra és rendteremtésre az elnök szerint azért is szükség lenne, mivel Magyarországon nyoma sincsen modern demokráciának. Helyette egy kisebbségi uralom érvényesül, amelynek tagjai az általa csak „liberálizmusnak” nevezett elvek égisze alatt egyesülnek.

Az interjút követően Fekete György hamar a bloggerek és mémgyártók céltáblájává vált. Az internetes társadalom kíméletlen viccgyártói a karikatúrák mellett egy álnaplót is útjára indítottak, amelyben a hackerek nemcsak Fekete jövőbeli terveiről, magánéleti titkairól számolnak be, de kommentelik az elnököt ért kritikákat is. A web 2.0 lehetőségeit ragadta meg Kováts Lajos galerista, valamint Muladi Brigitta és Bojár Iván András művészettörténészek is, akik PSY, a rövid idő alatt óriási népszerűségre szert tevő koreai énekes Gangnam Style című videójának mintájára egy saját adaptáció forgatásába kezdtek. A kezdeményezés nem példa nélküli. A nagy sikerű videóklipet elsőként a fogságban élő kortárs kínai alkotó, Aj Vej-Vej sajátította ki. Erre reflektálva készített egy újabb változatot az ismert brit művész, Anish Kapoor, amellyel a művészeti élet szereplőit is érintő politikai elnyomásra hívja fel a figyelmet. A szervezők ennek mintájára művészekből, galeristákból, múzeumi szakemberekből és civilekből toborzott csoporttal készítették el a videó hazai változatát, amelyben a résztvevők, köztük a Műcsarnok korábbi igazgatója, Petrányi Zsolt is, Aj Vej-Vej és Fekete György maszkokban ugrálnak a Műcsarnok lépcsőjén valamint a kiállító térben. A vidám hangulatú akciót “a kultúra ellehetetlenítésére és a Műcsarnok tönkretételére” figyelmeztető üzenetnek szánták.

VIDEO

Ezzel egy időben az MMA ellenpólusaként létrejött a NEMMA blog, ami elsősorban a tiltakozó akciók szervezéséhez kíván fórumot biztosítani, valamint az aktuális híreket gyűjti össze és teszi elérhetővé több nyelven. Itt jelent meg az a felhívás is, ami december 15-ére, a MMA közgyűlésére időzített megmozduláshoz toborzott résztvevőket. Az esemény támogatója a Humán Platform volt, amelynek alapításában az AICA, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület és a tranzit.hu is részt vett. A civil szervezet célja, hogy a kulturális, oktatási, szociális és egészségügyi szféra tagjait összefogja, annak érdekében, hogy együttes erővel tudjanak fellépni az egyes ágazatok egyre lehetetlenebb helyzete ellen. A tiltakozók berohantak a gyűlésre, és megpróbálták kifeszíteni “Az MMA kirekesztő, a művészet szabad!” feliratú transzparensüket, azonban a biztonsági őrök az útjukat állták, és kivezették őket a teremből. A közgyűlés ideje alatt demonstrációjukat a székház előtt folytatták, követeléseiket skandálva. Ezek között szerepelt a kulturális szektor autonómiájának biztosítása, az egyoldalú kultúrafinanszírozás megszüntetése, nyilvános, arányos támogatási rendszer bevezetése és a Műcsarnok függetlensége. A szervezők nem személyek ellen vagy mellett akartak állást foglalni, így cáfolták azt a hírt is, hogy az akción Fekete György leváltását kérték volna, vagy a Műcsarnok lemondott igazgatója melletti szolidaritásukat akarták volna kifejezésre juttatni.

Gulyás Gábor személyétől való elhatárolódás nem véletlenül kapott hangsúlyos szerepet a tiltakozók nyilatkozatában. Gulyás 2011-ben került a Műcsarnok igazgatói posztjába, amit azonban nem pályáztatás, hanem állami kinevezés révén kapott meg (erről akkor itt írtunk). A pályázati rendszer megkerülése és a szakmai bizottság figyelmen kívül hagyása, véleményének ignorálása épp a legitimitás lehetőségét vette el Gulyástól, aki hiába törekedett annak megteremtésére, személye továbbra is megosztó maradt. Ennek fényében nem olyan meglepő az sem, hogy a december 12-én kiadott, Gulyás Gábor szakmai munkáját elismerő, vele szimpatizáló szolidaritási nyilatkozatot többnyire irodalmárok, egyetemi oktatók, újságírók és művészek írták alá, művészettörténészek, galeristák vagy múzeumi szakemberek alig. Az igazgató azonban továbbra sem zárkózik el a nyílt vitától és kritikától, amire december 28-án megrendezésre kerülő Vigyázat, Műcsarnok! – újra című konferencia biztosíthatná az egyik lehetőséget.

Az események felpezsdítették a kortárs művészeti életet, több alkotó is saját művel reflektált a hírekre. Ezek közül a legtöbb vitát eddig Jakócs Dorottya Dorkja street art munkája váltotta ki. A december elején kezdődő Kijárat az ajándékbolton át című eseménysorozat keretén belül a művész egy, a keresztény szimbólumokra épülő, Fekete Györgyöt felismerhető módon ábrázoló falfestményt készített, amellyel az MMA jövőbeli igazgatójának akart üzenetet hagyni. Sok embert mozgatott meg Bukta Imre performansza is, amit Tiszteletadás elődeimnek és kortársaimnak a szabad és tiszta művészetért címmel mutatott be. Előképe a művész egy 1974-76-os művészeti akciója volt, amely során egy mezőszemerei méregraktár előtt állt vigyázzban. A megismételt performansz most a Műcsarnok apszisában zajlott le, ahol a korábbi eseményről készült képek falra vetített másaiban a művész sziluettjének helyére bárki beállhatott, miközben véletlenszerűen kiválasztott művészek nevei hangzottak el. Bár Bukta Imre elmondása szerint elsősorban a mai rossz közérzetre kívánt reagálni akciójával, a performansz az aktuális események tükrében a művészet nyitott és szabad voltának metaforájaként is értelmezhető lehetne.

Magukat az MMA tagokat is aktivitásra sarkallták az események. Elsőként Fehér László és Nagy József jelentette be kilépését. A december 15-ei közgyűlést követően Bukta Imre, Novák László, Korniss Péter és Tompa Gábor csatlakozott a távozó tagokhoz, akik sérelmezték, hogy az aktivistákat durva módon kivezették a teremből ahelyett, hogy meghallgatták volna véleményüket és aggályaikat. Ekler Dezső szintén az egyesület elhagyása mellett döntött, amelyet nyílt levélben fogalmazott meg Feketét illető kritikájával együtt. Kérése szerint a közgyűlésen olvasták volna fel a szöveget, erre azonban nem került sor. Ahogy annak a nyílt levélnek a felolvasására sem, amelyet Bukta Imre, Deim Pál, Farkas Ádám, Fehér László, Jovián György, Lovas Ilona, Orosz István, Keserü Katalin és Novák Ferenc fogalmazott meg, bírálva az elnök irányítási módszereit és vállalhatatlan nyilatkozatait. A nemrégiben felvett új tagok közül Cserhalmi György és Rost Andrea jelezte, mégsem kíván élni a lehetőséggel, és inkább a tagság visszamondása mellett döntöttek.

A kulturális szféra tagjai úgy tűnik, megelégelték, hogy a politikusok a fejük felett döntsenek sorsukról, és megpróbálják a maguk kezébe venni annak irányítását. Kérdés azonban, hogy a tiltakozó megmozdulások és demonstráló akciók szervezése elég lesz-e arra, hogy megőrizzék a szféra önállóságát és biztosítsák a művészet szabadságát. A MMA tagok sorozatos kilépése, az intenzív szakmai párbeszédek elindulása és az aktív szervezkedések minden esetre biztató kezdetetnek tekinthető.