Urbánus Művésztelepek - Művészeti önszerveződések magasfokon

Article published on Oct. 22, 2013
Article published on Oct. 22, 2013

Végy egy pár ezer négyzetméteres teret, és töltsd meg művészekkel, kulturális programokkal. Közben használd fel az erőforrásokat úgy, hogy az állam és az önkormányzat semmi anyagi támogatást nem nyújt. Így már csak egy jó adag közösségiség, valamint alkotói szellem hiányozhat és máris kész a művészeti önszerveződés-leves.

A város izgalmas, folyton alakuló térképén valódi színfoltot jelentenek a kulturális közösségek, önszerveződésén alapuló bázisok. Mindegyik hely különböző profillal rendelkezik, de abban közösek, hogy fenntartásukhoz csak saját erőforrásaikat hívják segítségül. A Sziget Fesztivál alatt vendégünk volt Kulcsár Viktória a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorháztól, Bársony Júlia a Művelődési Szinttől, Menyhárt Leó pedig a Keleti Blokk képviseletében mesélt nekünk a különböző önszerveződési projektjeiről.

Különféle tervek, közös végcél

Két fiatal, és egy 7 éves kezdeményezésről beszélünk, amiknek már kezdettől fogva nagyfokú tudatosságot igényelt a munkájuk, hiszen a jó lokáció sokszor a legmeghatározóbb szempont abban, hogy hova járnak el az emberek szórakozni, kikapcsolódni, vagy jelen esetben többek közt: alkotni.

A Jurányi Inkubátorház kevesebb, mint egy éve létezik.  Egy olyan háromarcú csoport ez, ami egyszerre produkciós közösség, inkubátorház 53 szervezettel, illetve nyilvános programjai miatt közösségi ház is. A Mechwart ligethez közel elhelyezkedő bázisukon az inspiráló környezetben egyáltalán nincs hiány. Az ház beindítása és üzemeltetése sok energiát igényelt, de az eredmény nagyon vonzó lett, mind az alkotó-, mind a nézőközönség számára. Az emeletes ház különféle belső alkotó- és előadótereinek változatosságát egy izgalmasan berendezett udvar tetőzi be.

A MŰSZI ugyancsak fiatalabb egy évnél, 2012 szeptemberében jött létre, önkormányzati és állami támogatásoktól teljesen független szervezetként. A Corvintető mellett elhelyezkedő alkotói térben művészek illetve társadalmi szervezetek kapnak helyet. Az ő esetükben is tudatos volt az ingatlanválasztás, mindenképp a belvárosban akartak maradni. Bár letelepedtek a Blaha Lujza téren elhelyezkedő tetőtérben, de mégsem dolgoznak helyhez kötötten, hiszen olyan dolgokból építkeztek, hogy össze tudjanak csomagolni bármikor, mivel sosem tudhatják meddig maradhatnak még bázisukon.

A Keleti Blokk nonprofit szervezet a legidősebb, 2007 őszén jött létre. Ez egy alapvetően zenei irányultságú művészeti egyesület, de befogadjak más művészeti ágak képviselőit is, valamint különféle kulturális eseményeket is helyet adnak az Ajtósi Dürer soron. Ez szintén egy külső támogatástól független, piaci alapokon álló terület.

Mindhárom projekt különféle módokon próbál teret biztosítani a Budapesten alkotói tevékenységet végzőknek. Olyan közösségeket akarnak létrehozni, amelyek tagjai ebben a speciális légkörben fejlődve inspirálják egymást. Ez az életforma gyakorlatilag példátlan Európában, vagy legalábbis nincs előttük konkrét külföldi minta, amelyet követhetnének, így teljesen önállóan tapogatóznak az előttük álló kanyargós úton.

Példátlanul hazai

Az ember automatikusan azt gondolná, hogy bizonyára jól bevált külföldi szervezetek lehettek a példaképek ilyen projektek előtt, hogyha ilyen rövid idő alatt máris elég jelentős sikereket értek el. Ezzel szemben…

A Jurányi Produkciós ház egyáltalán nem látott külföldi példát maga előtt, ők először összeszedték, hogy milyen igények merülnek fel a művészek részéről, majd felvették olyan magyarországi intézményekkel a kapcsolatot, akik hasonló dolgokkal próbálkoznak. Annak ellenére, hogy inkubátorház, új tehetségeket befogadására jelenleg nincs lehetőségük, ugyanis az új partnereknek nem tudnának állandó helyet biztosítani, így jelenleg csak az az ötvenhárom szervezet dolgozik itt, akikkel eddig is közreműködtek. Ők egy nagyobb közösséget akarnak létrehozni alkotókból és közönségből. A Jurányi felvetette a fővárosnak, hogy ha ők bérlik a fővárosi önkormányzattól az épületet, akkor az önkormányzat támogathatná a tevékenységüket. A közüzemi költségeket az 53 szervezet osztja el egymás között. Remélik, hogy túl vannak a kőkemény építkezési időszakon, és mostantól már nagyobb figyelmet szentelhetnek a lényegi, belső tartalomra.

A MÜSZI vezetése sem külföldi példát követett. Bár nyugaton, németeknél, hollandoknál divat volt foglaltházak felhasználása különféle művészeti vagy egyéb célokra, később ezeket a kocsmajelleg uralta el. A Művelődési Szinten ezzel szemben inkább a kulturális programok szervezése a hangsúlyosabb, miközben természetesen kocsmát is üzemeltetnek a mindennapokban. Abban különbözik a Jurányitól, hogy elsősorban nem a közönséggel foglalkozik, hanem egy színházi bemutatóra például közösségi élményként akar fókuszálni. A MÜSZI a kaláka rendszer beszüntetésére reagált ezzel a kezdeményezéssel, ennek hiányát akarták pótolni. Itt  tulajdonképpen a kalákázás újraértelmezése folyik, ugyanazon funkciókat látja el ez a tér. Ők a Jurányival szemben nem inkubátorházként, hanem inkább közösségi házként működnek. Huszonkét műhely található meg náluk, amit különféle művészeti ágak művelői használnak a mindennapokban: elfér bennük egy színésztársaság, fodrász, díszletépítő, de gyermekmegőrző is. Egy sokszínű kisváros a városban.

A Keleti Blokk sem tudott hasonló hazai vagy nemzetközi példáról. Ettől függetlenül ők ez alatt a hét év alatt hatalmas sikereket értek el, ami abból is látszik, hogy míg 2006-ban még csak 50 főt számlált a kis közösségük, addig ma már 400-500-an vannak. A kemény mag az évek alatt megmaradt, de ahogy szélesedik a lehetőségek tárháza, úgy gyűlnek az újabb blokkerek.

Fenntartható-e a gerillakultúra?

Ami Magyarországon van, arra a régióban nincs nagyon példa, hiszen mindenhol több támogatást kap a kultúra, így nincs szükség különféle kényszermegoldásokra, amikre nálunk rászorulnak a hasonló kezdeményezések. Hogy milyen út vezet a biztos megmaradáshoz, arra egyelőre csak tippjeink vannak.

A három szervezet közül a Jurányi az egyetlen, amely külföldi ismeretségek építésével is próbálkozott eddig. Felvették a kapcsolatot ernyőszervezetekkel, közösen adtak be pályázatokat, de sajnos ezek mindeddig nem jártak eredménnyel.

A MÜSZI a Magyarországon jelen lévő külföldi szervezetekkel áll szoros kapcsolatban, például a Goethe Intézettel, dán és észt nagykövetséggel, Japán Alapítvánnyal, akik bérleti díjat fizetnek neki piaci áron. Magánbefektetők bevonása még nem valósult meg náluk, hanem jellemzően inkább önkéntesek segítik őket, valamint a látogatók párszázas adományai. Ezen kívül sok természeti adományt kapnak, például a Sirály, a Tűzraktér, Kossuth mozi lebontott építőanyagait, tégláit, családoktól faanyagot. Céljuk az építkezések befejezése, hogy egy olyan teret tudjanak létrehozni, amelyben érvényesülni tud minél több ember, akikkel együtt találhatják ki a közös jövőjüket.

A Keleti Blokkosok kezdetben sokat pályáztak, bíztak az állami támogatásokban, de két éve megváltozott a gondolkodásmódjuk, amikor egymás után két pályázaton sem jártak eredménnyel (sem a Visegrádi négyek pályázatuk nem sikerült, sem a használtbútor pályázatuk). Előtte a projektjeiket mindig a kiírt pályázatokhoz igazították, majd a váltás után kezdtek arra törekedni, hogy előbb tervezzenek, és ehhez próbáljanak meg pénzforrást szerezni.

Ezek a terek olyan színfoltjai a budapesti nappaloknak és éjszakáknak, amikbe egyre gyakrabban és egyre lelkesebben fut bele az ember, amikor azt észleli, hogy mennyire sokszínű a programkínálatuk, mennyire sok lehetőség van még egy-egy kezdeményezésüknek, amiből rengeteget lehetne profitálni. A Jurányi Inkubátorházban voltunk már többször színházban, az Online Kulturális Szerkszetőségek Éjszakáján és kiállításokon is. A MŰSZI-ben bolhapiacra, koncertekre és különféle zenés estekre jártunk, míg a Keleti Blokkba filmvetítések és a Magyar Dal Napja kapcsán néztünk be. Kíváncsian várjuk, hogy alakulnak, mit tartogatnak még ezek a modern  városi művésztelepek és szerintem nem vagyunk egyedül.