Részeg vagy Juncker, menj haza

Article published on May 23, 2015
Article published on May 23, 2015

Az Európai Unió rigai csúcstalálkozójának hivatalos záródokumentumában a tagállamok vezetői elfogadták, hogy erősíteni fogják a keleti partnerekkel folytatott együttműködést, az Orbán Viktort „üdvözlő” Juncker súlyos diplomáciai bakija azonban egy ennél sokkal fontosabb üzenetet foglal magában: azt, hogy a Európai Bizottság vezetője köszönőviszonyban sincs a nemzetközileg elfogadott normákkal. 

Aki azt gondolja, hogy Juncker diktátorozása és pofonja nekünk, magyaroknak kínos, téved. Az, hogy az Európai Unió egyik, ha nem a legfontosabb beosztású vezetője ilyen minősíthetetlen viselkedést enged meg magának, nem csak róla, hanem az egész Unióról szomorú képet fest. Az az Unió, amelynek élen kéne járnia a diplomácia úton történő problémamegoldásban, aminek igazából csak ez az egyetlen „fegyvere”, nem engedhet meg magának egy ilyen vállalhatatlan figurát. Amennyiben mélyíteni akarjuk az EU-n belüli kapcsolatokat, nem ilyen megosztó, „igazából pozitívat nem is nagyon tudunk róla mondani” fickóra van szükség.

Tévedés ne essen, távolról sem vagyok Viktor-fan, sőt, pont a diplomatikusság és a konstruktív párbeszéd hiánya az, ami az egyik legnegatívabb vonulata a jelenlegi kormányzatnak, de ebben a kérdésben most nem ő a hunyó, és ebben politikai oldaltól függetlenül egyetért az, akinek bármi fogalma van az etikettről. Már a korábbi ráncigálós incidensnél sem ő volt az, aki kínosan viselkedett, de ez a pofon most minden határon túlmegy.  Ezzel a pofonnal Juncker nem csupán egy politikai figurát csapott arcon, hanem az egyik miniszterelnököt, az egyik tagállam többször megválasztott reprezentánsát, átvitt értelemben egész Magyarországot.

Lehet és kell is kritikát megfogalmazni a tagállamokkal szemben, de erre megvannak a megfelelő a fórumok, ahogy azt láthattuk is. A hivatalos procedúrák arra szolgálnak, hogy ilyen malőrök ne essenek meg. A Magyarországon jelenlévő helyzetet megtárgyalták, a vita milyenségét itt nem kívánom részletezni, de azt kijelenthetjük, hogy a hivatalos kereteken belül ezzel semmi probléma. De ez a személyeskedő, vicceskedő, de közben mérhetetlenül leereszkedő és lekezelő hozzáállás tolerálhatatlan. Így még egy barátot sem kezelünk - legalábbis nekem biztosan kinyílik a zsebemben a bicska attól, ha valaki kézfogás közben megtaslizik. Mi lesz a következő tréfa? Megcsipkedi Merkel asszony hátsóját?

A helyzetet tovább súlyosbítja az a tény, hogy ez a gesztus egy olyan nemzetközi helyzetben történt, amikor ez Unió nem engedheti meg magának a gyengülést. E nélkül az akció nélkül is épp eleget gondja van a mindenhol egyre növekvő nacionalizmussal, nem szerencsés pont az egyik olyan állam miniszterelnökét megalázni – mert ez bizony az volt -, ahol az euroszkepticizmus nagyon egyértelműen jelen van mind társadalmi, mind kormányzati téren.

Még egy aspektusra mindenképp érdemes felfigyelni Juncker produkciója kapcsán, mégpedig az az önellentmondás, amit a „diktátor” kijelentés ebben a kontextusban foglal magában. Egy valódi diktátorral ezt nem csinálod meg. Putyint eddig hányan csapdosták arcon, nevetve diktátornak nevezve? Szintúgy kétlem, hogy Joe bácsival megesett volna ez, mert valószínűleg jégcsákányost küldött volna a kedélyes Juncker nyakára, hasonlóképp a szintén visszafogottan joviális Hitlerrel sem sokan közölték, hogy apukám, mekkora diktátor vagy, azanyádhétszázát. Nem tagadom, hogy vannak a jelenlegi kormányzásnak autoriter jegyei, de aki diktatúrának nevezi a jelenlegi rendszert és Orbánt diktátornak, az semmit nem tud a valódi diktatúrákról és a diktátorokról. Külön tréfás, hogy egy többször demokratikusan megválasztott miniszterelnököt hív diktátornak egy olyan ember, akit senki sem választott meg.

De visszatérve Junckerre. Eddig is kínos volt, és bár rettentő humoros, de nem akarok az Európai Unió tanácskozásaira bohócprodukcióként tekinteni. Mégpedig ez a lekezelő kedélyeskedés körülbelül arra a szintre süllyeszti le. Diplomáciailag ez a viselkedés tolerálhatatlan, és míg egy kocsmában elmegy ez a stílus, nem szabad hagyni, hogy az EU legmagasabb szintjeibe is beférkőzzön. Junckernek bocsánatot kéne kérnie a viselkedéséért nemcsak Orbántól, hanem egész Magyarországtól, mert ez vérlázító. Amíg tovább folytatja ezt a viselkedést, nem lehet komolyan venni sem őt, sem az általa „vezetett” Uniót, és a következő ilyen jellegű akciójára már csak legyinteni fogunk: Részeg vagy Juncker, menj haza.