Nemi elfogultság filmmérce svédországban: Az baj, ha a nők semmi másról nem beszélnek, csak férfiakról 

Article published on Jan. 4, 2014
Article published on Jan. 4, 2014

Gender közhelyek? Négy svéd mozi nem rég használni kezdte az úgy nevezett Bechdel-tesztet, hogy szexista hozzáállásuk alapján is szűrjék a náluk vetített filmeket. 

A tesztet egy amerikai feminista képregényíró, Alison Bechdel után neveztek így, akinek a Dykesto Watch Out For című képregényében találkozhattunk először a teszttel. Az 1985-ös, The Rule című képregénycsíkban vetette fel ezt a szelekciós stratégiát az egyik névtelen női szereplő. Bechdel szerint az eredeti elképzelés barátjának és karate-edzőpartnerének, Liz Wallace-nek a szájából hangzott el. A nőbarát skálán számtalan film elbukott, főleg a manapság népszerű kiegészítésekkel, miszerint a két nőnek nevesített szereplőknek kell lennie, vagy hogy összesen legalább 60 másodpercig kell beszélgetniük. Nagy számban olyan művek is megbuknak a teszten, amelyek célközönsége többségében nőkből áll, vagy nőkről szólnak. Így például a Szex és New York sorozat saját bevallása szerint sem megy át a teszten, amikor az egyik női főszereplő megkérdezi: „Hogy lehet, hogy négy ilyen okos nő nem tud másról beszélni a pasikon kívül? Mintha hetedik osztályosok lennénk, csak saját bankszámlával!” Természetesen a tesztnek vannak gyenge pontjai, hiszen számtalan nem szexista alkotás is megbukott a teszten, így például Umberto Eco A rózsa neve című regénye nehezen menne át a rostán, de beszélhetnénk arról is, hogy mi a helyzet a fikciós művekkel. A Bechdel adatbázis 4683 filmet tartalmaz, amelyeknek az 56% megy át mindhárom rostán, míg majdnem 11% egyik kritériumnak sem felel meg. 

Ellen Tejle, a Bio Rio stockholmi művész mozi 29 éves igazgatója arról beszél, hogy napjainkban miért kell ironikusan kezelni a tesztet.

Ellen, a ti mozitok használja az úgy nevezett Bechdel tesztet.Mire is pontosan?

Senki nem tudja, hogy is kell ejteni (nevet). Ahhoz, hogy egy film „A” besorolást kapjon, kell benne lennie legalább két nőnek, akik valami másról beszélnek egymással, mint a férfiakról. De az embereknek egy kicsit több iróniával kell nézniük ezt a tesztet, mivel ennek az egésznek már természetesnek kellene lennie. A feminizmus számomra azt jelenti, hogy a férfiaknak és a nőknek ugyanazok a jogai. Kell még egyáltalán erről beszélnünk?

De a fériakról való társalgálfilozófikus is lehet… hol kell meghúzni a határt?

Az nem probléma, ha nők férfiakról beszélnek. Csak akkor problematikus, hogyha semmi másról nem beszélnek. A lényeg az, hogy még egy 12 éves fiú vagy lány is, ha megnéz egy filmet, tudja, hogy átment-e a teszten vagy sem. Itt, a moziban közösen soroljuk be a filmeket. Plusz a Bechdeltest.com honlap még több segítséget nyújt. Emberek a világ minden tájáról vitatkoznak itt filmekről. Nem lehet félreérteni. Még mindig ugyanolyan a felhozatalunk, mint régen és pozitív visszajelzéseket kaptunk. Az egyetlen különbség csak az, hogy átmennek egy feministarostán is a filmek. Független filmesek vagyunk, akik mindössze szeretnék hozzásegíteni a filmipart ahhoz, hogy nagyobb legyen az egyenlőség. 

Napjainkban előfordul, hogy van gender kvóta a parlamentben és nagyobb vállalatoknál is. A művészetet is korlátoznunk kell egy hivatalos kvótával?

Nekem erről nincs határozott véleményem. Számunkra ez csak egy látókör-tágítás, ami megbeszéléshez és remélhetőleg más következményekhez is vezet majd. Amire rájöttünk az, az, hogy nem számít egyáltalán, hogy milyen jellegű filmről van szó, vagy, hogy a film európai, ázsiai vagy amerikai. Jelen pillanatban a The Pervert’s Guide to Ideology az, ami nem ment át a teszten, ugyanúgy, ahogy a Red Obsession sem, meg egy jópár svéd film. Azt gondolom, hogy rossz hatással van a demokráciára, hogyha csak férfiakat látunk a képernyőn. Nekünk van egy normarendszerünk, amihez már annyira hozzászoktunk, hogy már nem is kell róla beszélnünk. Megrémített a teszt kitöltése. Azt hittem, hogy sokkal inkább tudatában vagyunk annak, amit látunk a képernyőn. 

A teszt másokat is megihletett, akik genderrel kapcsolatos korlátozásokat akartak bevezetni művészeti projektek osztályozásakor. Így jött létre a Russo-teszt, amit 2013 az amerikai GLAAD LMBT médiaszervezet vezetett be. Ezt a filmbeli LMBT-szereplők ábrázolásának vizsgálatára találták ki és három kritériumból áll.

  • A film tartalmaz olyan szereplőt, ami azonosíthatóan leszbikus, meleg, biszexuális és/vagy transznemű.
  • A szereplőt nem határozhatja meg kizárólagosan vagy túlnyomórészt a szexuális irányultsága vagy nemi identitása.
  • A szereplőnek kötődnie kell a film cselekményéhez olyan módon, hogy eltávolítása jelentősen befolyásolná azt.
  • Ehhez képest a Finkbeiner-teszt, amelyet szintén a Bechdel-teszt ihletett, újságírók számára készült azért, hogy segítsen nekik elkerülni a nemi elfogultságot a női tudósokról szóló cikkekben.

    2013 top 50-es filmlistájának kisebb-nagyobb felfelé kerekítésekkel körülbelül 50%-a ment át a Bechdel-teszten, ami kicsivel meghaladja a 2012-es arányokat. Ennek ellenére mindaddig, amíg a 250 legnépszerűbb film rendezőinek mindössze 9%-a, a forgatókönyvíróinak 15%-a, a stábnak pedig 18%-a nő, addig nem várhatunk kiugró változásokat ezekben a trendekben. Természetesen az sem jó hozzáállás, hogy minél különbözőbb női rendezők filmjeivel találkozunk, annál változatosabb női karakterekkel ismerkedhetünk meg a filmvásznon. Hiszen pontosan arra van szükség, hogy nemtől függetlenül előkerüljenek a rendezők elképzeléseiben, majd a filmvásznon is az intelligens, komplex karakterrel rendelkező, tehát hús-vér nők, akik élete nem csak a férfiak körül forog. 

    (Interjú: Katha Kloss interjúja alapján fordítva)