Grand Home Budapest – Lakjunk jól!

Article published on Aug. 21, 2015
Article published on Aug. 21, 2015

Blablacar és Oszkár, couchsurfing és airbnb, közösségi kertek, coworking… Magyarországon egyre elterjedtebb a közösségiség az élet minden területén, de miért nem jöhetett tartósan létre egy co-housing típusú együtt lakás? És egyáltalán hol van a co-housing az albérlet és a kommuna tengelyén? 

Horog Petrával és Babos Markával beszélgettünk a Sziget Fesztiválon a magyarországi közösségi lakhatás múltjáról, jelenéről és vágyott jövőjéről. 

Szinte mindenkinek van egy olyan szakasz az életében, amikor elgondolkozik rajta, milyen szuper lenne egy hippi közösségben élni. Mind álmodoztunk már Christianiáról vagy legalábbis egy nagy közös albiról a haverokkal. A co-housingnál viszont nincsenek életkori megkötések, ebből nem lehet ki-, maximum beleöregedni, s bár Magyarországon sokan még a kifejezést sem ismerik, mégis mindenki felkapja a fejét, amikor megtudja, miről is van szó pontosan. Ezzel mi sem voltunk másképp.

Külföldi példák és hazai pálya

Az első co-housing a 60-as években, Dániában alakult meg, és a legtöbb ilyen közösséget ma is itt, Hollandiában és Svájcban találjuk, ahol a nagyon megváltozott lakásigény miatt államilag húztak fel co-housingra alkalmas épületeket, de máshol is találunk pozitív példákat, így például Angliában a co-housing association tagszáma az elmúlt két év alatt a másfélszeresére nőtt. Petra és Marka négy külföldi co-housingot mutatott be nekünk a beszélgetés során, amelyek most már elég hosszú életűnek bizonyultak ahhoz, hogy példálózni lehessen velük. Ilyen volt a koppenhágai Trudeslund, a hágai De Grote Pyr, a bécsi Sargfabrik, és a Central Wonen Houtwjk, ami szintén Hágában található. Az összesre alapvetően jellemző, hogy fontos szerepük van a helyi kulturális életben, de erre a legjobb példa szerintem a De Grote Pyr, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a civil szervezetek támogatására, s egy bárt is nyitottak az épület aljában, amit ők üzemeltetnek.

Magyarországon a hetvenes években Miskolcon volt egy co-housinghoz hasonló együttélési forma, ami 1979 és 90 között működött. Miskolci építészhallgatók alapították, akik alternatív közösségi létforma után kutattak, s tíz éven keresztül tudták fenntartani a megálmodott állapotokat. Azóta nálunk, tudomásunk szerint, nincsen működő co-housing, viszont vannak működő lakásközösségek. Nem véletlen, hogy Magyarországon ismét egy építészeti karon, a BME-n kezdtek el foglalkozni a témával, s hosszas tanszéki kutatómunka során körvonalazódott, hogy maguk is szeretnének létrehozni egy ilyen co-housingot.

Co-housing ma: alapelvek és célok

A Közösségben élni civil kezdeményezés 2012-ben alapult azért, hogy Magyarországon is minél több emberrel megismertessék a közösségi- és kooperatív együttlakás lehetőségeit. Mi is már hallottuk a kifejezést, de kétségeink voltak, hogy egyáltalán miben más a co-housing típusú együttlakás egy jól működő albérletnél. Így kerültünk kapcsolatba az egyesület két tagjával, Petrával és Markával.

A co-housing alapkoncepciója az, hogy minden család rendelkezik egy kisméretű privát szférával, amihez általában egy hálószoba, egy konyha és egy fürdőszoba tartozik. Ez alapjában véve még nem hangzik olyan hívogatóan, de a co-housing nagy előnye az, hogy ezeken kívül van számtalan közös tér, amin osztoznak a lakók, így lesz például kert, terasz, kreatív szoba, étkező vagy akár egy szauna is a háztartás része. Mindezekkel az extrákkal együtt egy co-housingos lakásbérlés körülbelül ugyanannyiba kerül, mint egy bármilyen környékbeli lakás bérlése lenne, de számtalan plusz előnnyel jár, hogyha az ember le tud mondani az általában értelmetlenül nagy privát tereiről. A lakók osztoznak a feladatokban, így a közös terek takarításában, a vásárlásban, de megoszthatják a könyveiket is. A co-housing szerveződése is máshogy működik, mint egy albérletben. Általában nem arról szól, hogy a haverjaiddal összeköltözöl egy nagy házba, ennél sokkal vegyesebb közösségek keletkeznek, mind korosztályban, mind érdeklődésben. A közösségek szabályrendszere demokratikus alapokon nyugszik, tehát az összeköltözés előtt közösen hoznak létre egy szabályrendszert, amihez az együttélés során mindenkinek tartania kell magát. Általában az köti össze a létrejövő lakásközösségeket, hogy ugyanazok a céljaik, ami lehet például egyszerűen csak az intenzív közösségi élet vagy a fenntartható fejlődés támogatása a lakóközösségen belül.

A Grand Home Budapest ennek az alprojektje, amely lakásközösségek kialakítását tűzte ki célul, amik annyiban különböznek a co-housingtól, hogy itt több kisebb háztartás költözik össze, így jobban hasonlít a hagyományos albérletre. A Grand Home Budapest tulajdonképpen egy facebook csoport, ami egy kezdetleges bázisként funkcionál, s teret biztosít a leendő lakóknak a fórumon való kapcsolatba kerülésre.

Felmerült bennünk a kérdés, hogy mennyi időre szól az elköteleződés egy ilyen együttlakás során, hiszen már maga a co-housing kialakítása akár több évet is igénybe vehet. Kiderült, hogy már az előkészítő folyamatoknál is nagyon nagy a cserélődés, de az összeköltözés után is nagyon rugalmasak a körülbelül 60 vagy annál több fős közösségek. Külföldi példáknál gyakran találkozhatunk olyan családokkal, akik a kezdetektől részt vesznek az adott közösség életében, de persze rengeteg ki- és beköltözésre is sor került. Lehet szó akár a co-housingon belüli lakáscserékről is, hogyha egy családnak létszámnövekedés miatt nagyobb, egy másiknak meg kisebb lakásra lenne szüksége.

Egy co-housing kialakítása során legalább 20 emberre van szükség. Ezek lehetnek a legkülönbözőbb korúak, beállítottságúak, sőt az a legjobb, hogyha minél különbözőbb emberek költöznek össze, akiket mégis összeköt valamilyen közös elképzelés a jövőről. A leendő lakók már a kezdetektől részt vesznek a tervezésben: hol, milyen házban szeretnének lakni (ami persze a lehetőségektől is nagyban függ), milyen közös tereket szeretnének, s együtt hozzák meg a szabályrendszerüket is.

A lakóközösségek szabályzatai általában eltérőek, de van hat alapelv, ami mindig köztük van. Az első a participatív tervezés, ami azt jelenti, hogy a leendő lakók a kezdetektől részt vesznek az épület kialakításának, átalakításának tervezésében. A második a kontextus dizájn kérdése, ami azt takarja, hogy ahova költöznek a lakók, ott felmérik, hogy mire van szüksége a körülöttük lakóknak, legyen az egy pékség, egy kávézó vagy egy kertmozi, így ezzel hozzájárulnak a környék fejlesztéséhez. A harmadik szabály a közös funkciók létrehozása, a negyedik a közös döntéshozás, és a lakók egyenlősége, s utolsó szabályként találjuk a vagyonközösség elutasítását.       

A beszélgetést egy interaktív társasjátékkal zártuk, ami a Közösségben élni és a Tünet Együttes közös alkotása. Sokan már a Bánkitó Fesztiválon nagyon lelkesen csatlakoztak a család- és co-housingalapító játékba, de a Szigeten is megcsináltuk ennek kicsit egyszerűsített változatát. A játékosoknak az a feladatuk, hogy egy fiktív lakóközösség tagjaiként érvényesítsék mind a saját, mind a közösség érdekeit, miközben különböző spontán nehézségek, és váratlan szerencsék érik a családokat, a közösséget.  A játék végére kiderül, hogy létre tud-e jönni az ország első kollektív háza vagy nem bírja ki a közösség a megpróbáltatásokat. A Cafébabel&friends lakóközösség végül létrejött, s a csodásan idilli co-housingunkba megszavaztunk egy közös kertet, étkezőt, sőt még egy műhelyszobát is. Reméljük, felépül. Beköltöznél?