Annyira lennék most ellenzéki

Article published on Sept. 3, 2015
Article published on Sept. 3, 2015

A menekültkérdés Orbán Viktor január 11-ei, párizsi beszéde óta lett aktualitás Magyarországon, de pár hónapon belül eljutottunk oda, hogy ha Európa legégetőbb problémájáról akarunk beszélni, akkor a menekültkérdésről kell értekeznünk. Bár maga a témafelvetés valószínűleg először csak belpolitikai ütőkártyaként került elő, mostanra már a saját bőrünkön tapasztalhatjuk a dolog aktualitását.

Az ide vezető út egyértelműen megmutatkozik az illegális határátlépők exponenciálisan növekvő számában. Néhány hónappal ezelőtt még az egy hétvége alatt átlépő 900 fő volt az, ami kimagaslóan magasnak számított, míg most a 2000-2500-as nagyságrendre szinte már átlagosként tekintünk. Közben a Németországba beérkező menedékkérelmek száma is rémisztően megugrott, most már milliós előrejelzések vannak. Az elmúlt hónapban több mint százezer menekült érkezett a németekhez. És hogy a magyar kérdés kapcsán miért fontos Németország helyzetéről beszélnünk? Mivel ez a kérdés nem csak nemzetállai szinten van jelen, sőt, leginkább európai krízisnek nevezhetjük. Ez abból is fakad, hogy a menekültek többsége nem nálunk akar letelepedni és munkát találni, hanem nyugatabbra, de abból is, hogy ezekből a számokból látszik, hogy ilyen mértékű népvándorlási hullámmal csak a nagyhatalmak tudnak megbirkózni – ők is csak neccesen. Magyarország pedig egyértelműen nem rendelkezik a németek erőforrásaival, sőt, nekünk még az ilyen jellegű tapasztalataink sincsenek meg, tekintettel arra, hogy még nem volt arra példa, hogy országunkon több tízezer menekült vonuljon át.

Fontos megjegyezni, hogy a schengeni övezet déli határaként sokkal nehezebb szituációban vagyunk sok esetben, mint mondjuk a németek, vagy az osztrákok. Különböző nemzetközi egyezmények értelmében – bár sok ilyen hangot lehet hallani – nem lehetséges az, hogy továbbengedjük a menekülteket, addig, amíg nem kerülnek be a nyilvántartásba. Hozzátenném azt is, hogy a menekültek továbbengedése egy olyan dolog, amivel konkrétan az olaszok revolvereztek korábban (akiket mellesleg most kértek meg a németek, hogy szigorítsák már meg az osztrák határnál az ellenőrzést, csökkentendő az ott átutazó migránsok számát. Nem kéne elfelejteni azt sem, hogy amennyiben tényleg érvényt fognak később szerezni a Dublin III. néven ismert egyezménynek, akkor később minden nálunk regisztrált menekült ide fog visszakerülni, ami tekintetbe véve azt, hogy az első schengeni országban kell őket regisztrálni, amibe belépnek, és ez mi vagyunk, rémisztő számokat jelent.

Azokat pedig, akik nem értik, hogy miért vannak menekültek ezrei a Keletiben, megnyugtatom – más sem tudja. És a probléma az, hogy igazándiból senki nem tudja, hogy mi történik, és mi lenne a teendő. Ennek a fejetlenségnek az eredménye volt a vonatok elengedése, majd később a Keleti lezárása, majd most az ismételt megnyitása. Ez a kapkodás semmi jóra nem vezet, de ez a káosz nem csak a magyar részről fedezhető fel. Az osztrákok egyik nap segítenek a vonatra feltenni a menekülteket, majd másnap minden autót átvizsgálnak a határon, illegális határátlépőket keresve. A németek minket bírálnak, míg az olaszokat komolyabb fellépésre sarkallják, közben pedig röhejes módon szankciókkal fenyegetnek – pont azért, mert betartjuk a nemzetközi szerződéseket. Az egész német és francia hozzáállás rendkívül komikus. Abban a pillanatban előkerülnek az európai eszmék, amint valaki nem ért a német-francia tengellyel egyet, és következik a fenyegetés, minden más esetben pedig az EU egy végletesen demokratikus szervezet. 

Korábbi cikkemben megírtam, és mai napig tartom – elvetem a demagógiát, mindegy melyik oldalról érkezik. Az adott kérdést két aspektusból kell megvizsgálnunk – humanitárius és nagyobb politikai perspektívából. Nem szabad hagyni, hogy bármelyik oldal is figyelmen kívül hagyja teljesen a másikat, mert abból katasztrófa lesz – vagy politikai, vagy humanitárius. Nem lehet teljesen lezárni a határokat és amerikai módon lelőni azt, aki átlépi, vagy pedig mindenkit visszatoloncolni háborúsújtotta országába, mert embertelenség lenne, és ténylegesen összeegyeztethetetlen az európai értékrenddel és morállal. De nem lehet mindenkit beengedi, átengedni, megélhetést, segélyt, mindent biztosítani, mert ennyi menekülttel nem csak Magyarország, de egy idő után már Németország sem tud majd mit kezdeni. Németország, ahol mellesleg a török kisebbséget nagyon nem sikerült integrálni, és amennyiben beözönlik több tízezer egyéb nemzetiségbeli menekült is, úgy tíz év múlva már nem csak török, hanem szír és afgán enklávék is lesznek – amennyiben addig nem találják meg az integráció valóban sikeres receptjét (amire egyébként Thomas de Maizire német belügyminiszter szerint egyre kisebb az esély, mivel az újonnan érkezettek közel 20 százaléka analfabéta, így a munkakeresésben nem túl nagy esélyekkel indulnak).

Annyira lennék most ellenzéki. Nem lenne rajtam a döntés súlya, hogy megtaláljam a megfelelő egyensúlyt a politikai és a humanitárius nézőpont között, nem lenne rajtam a felelősség, hogy a nemzetközi szerződések és az aktuális nyilatkozatok között megtaláljam az egyetlen járható utat, nyugodtan hőzönghetnék és lehetnék demagóg humanista. Sőt mi több – akár ki is mehetnék tüntetni a menekültek mellett. Bár nem értem, miért is folyik a tüntetés. Hogy engedjék tovább őket, felrúgva minden megegyezést? Hogy tartsák itt őket, akaratuk ellenére? Hogy legyen hol lakniuk? Hajléktalanok százainak sincs hol lakniuk, pedig elég régen keresnek már tetőn a fejük fölé. Jobb bánásmódért? Akkora talán a konkrét segítség jobb lenne a tüntetés helyett. A magyar hatóságoknak pedig még sosem volt dolga ekkora menekültáradattal, nem csoda, hogy nem történik minden zökkenőmentesen, nem tagadom, lehetne jobb is a dolog. De korántsem szörnyű. És jelen pillanatban sokkal fontosabb lenne a tisztánlátás, mint a melldöngetés a fennen hangoztatott európai érdekek mellett. Annyira lennék most ellenzéki.