,,A gazdaság változik, a kultúra örök”

Article published on Aug. 29, 2013
Article published on Aug. 29, 2013

A beszélgetés Dragostin Ivanovval a tökéletes példa arra, hogyan formálják a különféle nézőpontok a világot.  A fiatal bolgárnak egészen mást jelent Magyarország, mint a legtöbb itt élő nyugati külföldinek. Ő úgy véli, bizonyos tekintetben kis országunk sokkal inkább nyugati, mint ahogyan mi magyarok képzeljük és a kapcsolatok az otthonaink közötti sokkal mélyebbek, mint gondolnánk.

 Az is kiderült, hogy a ,,Drago” név jelentése inkább ,,szép”, mint ,,sárkány” és hogy szülővárosában az egyik legnagyobb magyar, Kossuth Lajos múzeuma található.

 Mivel politikatudományi egyetemet végzett, Drago bármely társadalomnak figyelmesen szemlélő tagja és nem tagadja, hogy a fő ok, amiért elhagyta az otthonát, éppen annak kiismerése volt. Az egyetem elvégzése után azonnal állásajánlatot kapott Budapesten, amit el is fogadott, amint felidézte régi szép turistaemlékeit a fővárosról.  Most egy cégnél dolgozik Budapesten, ahol leginkább a francia nyelvet használja. Talán a francia középiskola, talán a brüsszeli Erasmus félév az oka, de folyamatosan újabb lehetőségeket keres világszerte. Ma Budapesten, holnap talán valahol máshol.

 CAFEBABEL.COM: Miért döntöttél úgy, hogy kipróbálod magad külföldön? Egyszer azt mondtad nekem: ,,Nem tartom magam ,,gazdasági célú bevándorlónak”,  inkább ,,kulturális célú bevándorlónak”. Mit jelent ez?

 Drago: Az egyetemi évek alatt otthon dolgoztam és amikor befejeződtek, hirtelen úgy éreztem külföldre kell mennem. Nem tudnám megmagyarázni, hogyan kötöttem ki Budapesten, csak kaptam egy lehetőséget és éltem vele. Voltaképpen itt kevesebbet keresek, mint amennyit Bulgáriában keresnék, de nem minden a pénzről szól.  Egy bizonyos pont után, néhány otthoni dolog miatt, amit nem értek és nem tudok elfogadni a társadalmunkban, egyre inkább unottá és bosszússá váltam. Úgy gondolom a bolgár társadalom még mindig a nagy változások korát élni, a politikai és társadalmi reformok tekintetében tíz évvel Magyarország mögött vagyunk. A gazdasági és politikai helyzet depresszióssá és idegessé teszi az embereket minden egyes nap, túlságosan agresszívvá válnak és emellett komoly gondjaink vannak a szervezett bűnözéssel is. Még ha ezek nem is érintettek engem közvetlenül, borzasztóan szomorú volt látni, ami zajlott nap, mint nap. Az élet túl rövid! Az országom valószínűleg fejlődik majd néhány év múlva, de én nem várhatok olyan sokáig. Inkább itt és most akarom élvezni az életem, nem akarok szélmalmokat kergetni. Tudom, hogy nem igazán a hely számít és hogy sehol sem menekülhetsz el a problémáid elől, de az én esetemben nem ez a helyzet: elmenekültem a problémák elől, amik elől el lehetett. Néha honvágyam van, de miután kis időt otthon töltök, a valósághoz közel, a nosztalgia eltűnik.

Milyennek látod a gazdaságot és a társadalmat Magyarországon?

Úgy gondolom Magyarország, itt Közép-Európa szívében sokkal jobb helyen van földrajzilag, és hogy az ország elfogadhatóan magas szinten tudta tartani az oktatás színvonalát. Ennek köszönhetően a vállalatok tudják, hogy jó munkaerőt találnak itt, ezért jönnek még mindig ide, annak ellenére, hogy az adók elképesztően magasak. Történelmi és politikai nézőpontból Magyarország majdnem száz éve független ország Magyar Köztársaságként, amelynek igen jelentős szerep jutott Közép-Európa nagy birodalmainak egyikeként. Ez alatt Bulgária a Török Birodalom része volt, amely egy ázsiai ország és teljesen más gondolkodásmódot terjesztett el arról, hogyan definiálható az állam és hogyan kellene azt kormányozni. Úgy gondolom a magyar társadalom lényegesen fejlettebb abban a tekintetben, hogy a függetlenséget közös érdeknek tekinti. Az emberek itt sokkal összetartóbbak, amikor a politikai vagy gazdasági érdekeiket kell védeniük. Természetesen ez a folyamat mindkét országban a Nyugati minta felé halad.

 Mi a helyzet a saját magad által vallott „kulturális célú bevándorló” helyzeteddel?

Úgy gondolom kulturális értelemben Magyarország sokkal inkább európai, mint Bulgária, tekintve, hogy Magyarországon már az 1500-1600-as években beköszöntött a reneszánsz időszaka, míg hozzánk csak a 19. században ért el. Nehéz volt annyi évtizedet és évszázadot behozni és szerencsétlenségünkre, éppen amikor elindultunk ezen az úton, elkezdődött a kommunizmus korszaka és újabb 50 évvel visszaforgatta az idő kerekét. Nagyszerű zeneszerzőitek, íróitok, építészeitek vannak, nem hinném, hogy ebben a tekintetben Magyarország kevésbé európai vagy kevésbé Nyugati, mint bármelyik másik ország. A gazdaság változik, a kultúra örök.

 Sikerült beilleszkedned, hogy jössz ki a magyarokkal?

 Otthon érzem magam, de nem tudtam beilleszkedni, mivel nem beszélem a nyelvet. A magyar nagyon nehéz nyelv, de nem annyira nehéz, hogy mások kifogásként hozhassák fel azért, hogy meg sem próbálják megtanulni. Kis erőfeszítéssel és időráfordítással legalább az alapokat megtanulhatod, hogy elboldogulj. Azt hiszem, nem ismerhetsz ki úgy egy országot, hogy ne ismernéd meg az embereket, néha szívesen beszédbe elegyednék egy magyar bácsival vagy nénivel. Kissé elzárva érzem magam tőlük, nem ismerhetem a szemléletmódjukat a nyelvi akadályok miatt. Azokkal, akik beszélnek angolul, jól kijövök, de nincs túl sok magyar barátom. Nem az ő hibájuk, csak nincs időm új barátokat szerezni, mert legtöbbször a bolgár ismerőseimmel vagyok.

 Van bolgár közösség Budapesten?

 Történelmileg a bolgárok igen nagy közösséget alkotnak Magyarországon, a 13. század óta itt vagyunk. Ezek a korai bevándorlók a Bulgáriát gyarmatosító Török Birodalomból szöktek el, de azóta asszimilálódtak. Volt egy újabb bevándorlási hullám a 19. század végén, illetve 20. század elején, amikor a bolgárok mezőgazdasági dolgozóként érkeztek Magyarországra. A leszármazottjaik még itt élnek, mondhatnám kettős identitás-tudatuk van: magyar és bolgár. Személyesen is tapasztaltam a jelenlétüket, gyakran találkozom és beszélgetek velük a Vásárcsarnokban. Emellett a legnagyobb országhatáron kívüli bolgár ortodox templom is Magyarországon található. A bolgár közösségnek megvan a saját kisebbségi önkormányzata, még állami forrást is kapnak a kultúrájuk megőrzéséhez. Voltaképpen a helyi bolgár néptáncegyüttes az egyik legjobb, még Dél-Koreába is eljutottak, hogy egy fesztiválon fellépjenek. Vannak még itt emberek, akik az utóbbi pár évben érkeztek, hogy multunacionális cégeknek dolgozzanak. Ők nem maguk választották, hogy ide jöjjenek, hanem a cégük küldte őket.

 Külföldiként boldog vagy Budapesten?

 A legtöbb bevándorló boldog itt, néha halljuk a kliséket arról, hogy a magyarok rémesen pesszimista emberek és nem mosolyognak eleget… Én nem így látom, a magyarok nem pesszimistábbak, mint bármelyik másik nemzet a világon. Budapest kulturális élete mindig is gazdag volt operákban, mozikban, operettekben, ez az örökség pedig ma is él. Néhányszor voltam az operában, illetve néhány angol nyelvű színdarabon, mindegyiket nagyon élveztem. Annyi bevándorló van Magyarországon, hogy komoly igényt teremtenek az angol nyelvű programokra.

 Brüsszelben voltál Erasmuson, hatott ez a tapasztalat arra, hogy ide vagy bárhová átköltözz?

 Talán klisének hangzik, de ha rövid idő alatt sokat utazol, rájössz, hogy valójában a világ kisebb, mint gondolnád. Az emberek nem annyira mások és Európában ugyanazokon az értékeken osztozunk, mégha nem is ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Rájöttem, hogy dolgozhatok és utazhatok, ahol csak akarok és bárhol otthon érezhetem magam. Bolgár vagyok, aki Magyarországon dolgozik egy indiai cégnek, ahol voltaképpen a francia piaccal foglalkozik – ennyi az egész. Bulgária az Európai Unió legújabb tagja, a szerződés aláírása biztosítja, hogy kis idő eltelte után az állampolgárainknak teljes joga legyen, hogy külföldön, Nyugat-Európában dolgozhassanak. A kezdeti időszak alatt eltérő jogi szabályozások vonatkoznak ránk, minden ország maga dönti el, hogy mennyire lesz nyitott előttünk. Számomra igen bonyolult lett volna az Egyesült Királyságban vagy Franciaországban dolgozni, de Magyarország nyitva állt előttem. 2014. január 1-jétől szabadon, korlátozások nélkül dolgozhatunk bárhol az Unióban, még nem tudom, hogy élni fogok-e ezzel a lehetőséggel.

 Hiszel az Európai Unióban? Mi a véleményed az euroszkepticizmusról?

 Hiszek az Unióban, de értem, hogy az emberek miért szkeptikusan vele szemben. Bizonyos országok jobban hozzájárulnak a költségvetéshez, mint mások, amelyek több támogatást kapnak, normális, hogy a módosabb országok polgárai egy bizonyos pont után mérlegelni kezdik, hogy ez helyes-e. Vitázhatunk örökké, nincs egyetlen igaz vélemény ez ügyben. Úgy gondolom, hogy a világban, amelyben élünk, még a legerősebb európai ország is semmi önmagában. Az egyetlen mód a fennmaradásra ebben a kemény versenyhelyzetben, ha összetartunk, mert az egység erőt jelent. Úgy vélem az Unió legfőbb értéke a szolidaritás, csak ezen keresztül érhetik el az európai országok ugyanazt a gazdasági és fejlettségi szintet, amely lehetővé teszi, hogy a dolgok zökkenőmentessé váljanak. Sok politológus és közgazdász szerint az EU-nak egy újabb szintet kellene elérnie, ahol egyetlen országgá válna különböző államokkal. Természetesen mindenki megtartaná a saját kultúráját és hagyományait, de szerintem ennek az egyesülésnek meg kellene történnie.

 Mi a helyzet a jövőddel, vannak terveid?

 Nem igazán tudom, hogy mi lesz velem. Sajnálom, hogy nem a diplomámhoz kapcsolódó munkám van, a jövőben szeretnék közelebb kerülni a szakmámhoz. Emellett remélem lesz lehetőségem mesterdiplomát szerezni valahol. Az ország nem igazán számít, jelenleg nem igyekszem túlzottan haza. Az életem most az ,,itt és mostról” szól. Csak annyit mondhatok: ,,Egy kakaós csigát legyen szíves!”

Készítette: Kébel Nóra

Eredeti cikk: http://www.cafebabel.co.uk/budapest/article/economy-is-in-change-culture-is-forever.html

Ez az interjú a ,,Youth in Migration” nevű kezdeményezés része, amelyet a cafebabel.com helyi csapata indított útjára Közép-Európában tavaly azzal céllal, hogy fiatal, saját hazájukon kívül élő és dolgozó európaiak portréit mutassa be. További történetekért látogass el Berlin, Bécs és Nápoly város blogjaira.